MÉRLEG
Belerúgok az asztalba,
mintha mondhatnál valami fontosat.
Arrébb vonszolod magad,
a lámpák fényében nehogy közelebb hajoljak.
Megszorítom a csuklódat, ha nem beszélsz.
Köpök az igazságaidra,
és a tévedéseid, nos, azokra is köpök.
FEKÉLY
Kikopik szememből a látvány,
átkozott mutatványosok.
Kitódulnak, a sarokba köpök.
Az ablakon hideg áramlik befelé.
Odakint mulatság van,
nekem nem fogja senki a kezem.
A töprengésben legalább egyedül vagyok.
Ha valaki bejön, és eláraszt a hülyeséggel,
biztosan bokán rúgom.
KANTIN
Jut pénz a lakásra, de az ebédre nem.
Kinyitom a számat, áporodott cigarettabűz.
Ha a bölcsek megkérdeznek,
én is konok vagyok, csak másképp.
A múltkor még álmodtam valakivel,
tengett-lengett a falak között, mint a lányok általában.
Feleslegesen ég a villany.
Itthon nincsen záróra sosem,
de a társaság korábban lelép,
és hamarabb elfogy az ital.
GYÖTRELEM
Harminc vagy harmincöt év,
amit a tető cserepein számolok.
Még néhány találkozó, kibúvó,
és mindig a napokból hiányzó fegyelem.
Küzdenék valakivel, de csak a ceruzák
értelmetlen irama marad.
Üres tárral célozgatok,
és zavarba jövök,
amikor befordultok az utcán.
MONTÁN
Elzavarnak, ha még egy italt nem rendelek.
Kihallgatom valaki beszédét.
Egy szót sem értek, vagyis nem mindent igazán.
"Meghúzták a Félszeg Csibét. A Böhöm megint evett."
Odajönnek és böködnek. "Ha lábadra állsz, te is megtudod."
Az egész valami énekbe fajul,
a hegytetők dörögnek a szélben,
és a lámpák vonalán
talán a megfelelő házba tévedek.
ÉGÖV
Az orion a holdat böködi, ez talán még hihető,
de, hogy veled akarok maradni, azt már nem hiszed.
Szerencse, hogy ezen a sikátoron nem járnak sokan,
amikor beégetsz.
A hegy másik oldalára nehezebb visszatalálni.
Nem jut eszembe semmi dal.
Enyhe évszak.
Háromszor vagy négyszer is eltévedek.
NYOLCVAN HOLD
Kitaláltam, hogy unni fogod, ha ez a kezedbe kerül.
Nem tudsz örülni semminek, amiről beszélek.
Testvéremmel az avarba fúrjuk a kezünk,
hátha agancsba akad.
A fekete vízben lábat mosunk,
hazafelé sántikálunk a határban.
Innen látszik, ahogy menekülsz, pedig az ittenieknél
nem gyűlöl és nem kedvel jobban senki sem.
CSAPDA
Ezt elszúrtuk, de tényleg. Mozog még valamelyik?
A Főnök elsápad, az anyja kidöcög.
Igyatok valamit.
Még egyet. Már nem is vérzik.
A Főnök megenyhül, csak ez a gyötrelem,
hogy nem látta senki a fogást.
Hiába küszködünk a völgyben, mondja,
a hegytetőn se sóhajunk, se köszönésünk senki nem hallja meg.
ALKU
Nem szabad korán lefeküdnöm,
még élnek nappali mondataid.
Az ablakon át hiába kereslek.
Már égnek a fények, amik elvezetnek bárhová.
Talán éppen a naplódat írod,
ide-oda pattogsz férfiak nevei között.
Bárgyúság. Pakold össze a holmidat, és költözz távolabb.
Akkor végre lefekhetek.
.
